Az (Origo) Női Lapozó-ban megjelent cikk

Bonsai nagyban: az alakfák gondozása

A szobai, kis tálban nevelt bonsait mindenki ismeri, az alakfát viszont sokan nem tudják hová tenni. Pedig ez is bonsai, ugyanolyan régi hagyományokra is tekint vissza, csak éppen sokkal nagyobb, a kertben, legtöbbször szabadföldben tartják, és metszéssel, kötözéssel alakítják. Nem egyszerűen hobbi ez, hanem egyenesen művészet, és a végeredménye sem hétköznapi.

"A kertészetben a gyümölcsfák (főleg a törpefák) különféle mesterséges alakokban neveltetnek, részint, hogy a szemre kedvező benyomást gyakoroljanak, részint, hogy általok bizonyos helyek p. falak, kerítések kihasználtassanak, egyszersmind feldiszíttessenek. Az alakfák rendesen korábban teremnek, mint a közönséges fák, de életük rövidebb. Felnevelésük ügyes kertészt kíván s ápolásuk is folytonos gondot ád." Az idézet (amint azt a nyelvezetből is sejteni lehet) nem mai: a Pallas Nagylexikonból származik, az alakfa szócikkből. A kifejezés tehát nem új keletű, a többségnek mégis ismeretlenül cseng állítják a szakemberek. Ha viszont "eredeti" nevén emlegetjük, rögtön egyértelműbb (lexikonbújás nélkül is), hova kell tenni: az úgynevezett big bonsairól van szó.

Mitől big?

A bonsait magát nyilván nem kell már bemutatni, hiszen a nagy divathullám lecsengése ellenére a köztudatba mindörökre bevéste magát a fogalom - a big bonsai pedig egy tőről fakad, sőt együtt alakult ki vele, egyszóval épp olyan, előzetes elképzelések alapján, tudatos munkával formált növény. Na de mitől lesz "big", azaz alakfa egy bonsai? Két egyszerű okból: a méretétől, és attól, hogy nem a lakásban, hanem a kertben tartjuk (utóbbi önmagában nem elégséges feltétel, hiszen eredetileg a bonsai nem beltéri "műfaj", tehát a kisméretű díszfákat is lehet a szabad ég alatt nevelni).

A méretkérdést elég egyszerűen tisztázhatjuk, hiszen pontos határvonal húzódik a bonsaiok és a big bonsaiok között: a japán mesterek útmutatása szerint a 105 centiméternél alacsonyabb darabok előbbi, a nagyobbak utóbbi kategóriába tartoznak. Az ültetés módja nem befolyásolja, hogy milyen kategóriába esik a növény, ugyanis a big bonsait éppúgy lehet szabadföldben nevelni, mint nagyméretű edényben, konténerben. Mindezen felül a big bonsai jellemzően idősebb, mint a kicsik.

Nagy bonsai, nagy foci

Mint az sejthető, igencsak fajsúlyos hobbiról beszélünk, mind méretek, mind pedig idő tekintetében. Egy big bonsai nevelése lassan hoz látványos eredményt, hisz évekig tartó munka során tulajdonképpen egy fával szobrászkodunk, ami alkalmasint egészen komoly fizikai tevékenységgel is jár: a metszés, az ágnyesés, a kötözés, a drótozás mind alapvető és megkerülhetetlen feladat. Másfelől a szabadtéren nevelt alakfa ugyanolyan, ha nem nagyobb veszélynek van kitéve a bakteriális és gombás fertőzések miatt, mint a tálkában nevelt bonsai, ha pedig hazánkban nem honos fajtát kezdünk formálni, még a fagyoktól és az időjárás egyéb hatásaitól is óvnunk kell. Egyszóval nem kis vállalkozásba kezd, aki hozzálát egy ilyen "élő szobor" kialakításának.


A nagy munka viszont természetesen komoly végeredménnyel is jár, ha jól végezzük a dolgunkat: néhány "kész" alakfát elnézve egyáltalán nem tud vitatkozni az ember azokkal, akik azt mondják, hogy nem is hobbi ez, hanem művészet. A szenvedélyes big bonsai nevelők a természetet figyelik, az érett, idős, tekintélyt parancsoló fákat keresik, és ezekből merítenek inspirációt saját kreációikhoz: az öreg, egyrészt már nem fejlődő, másrészt az időjárás hatására kissé megviselt, hajlott ágú fák formáit igyekeznek átvenni. Ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy nem utánozzák a természetet, hanem inkább újrateremtik a saját eszközeikkel.

A legalapvetőbb tudnivalók

Ne ijedjünk meg, de a munka egyből csonkolással kezdődik, nem is csekély mértékűvel. Sok esetben a fát gyakorlatilag a törzséig le kell csupaszítani, csak néhány ágat lehet meghagyni, és az egész lombozatot újra kell nevelni. Az ágak - természetüknél fogva - felfelé törekednek, az alakfa követelményeinek ez azonban nem felel meg, így a metszés után a következő lépés a drótozás: az ágakat lehúzzuk, rögzítjük, és így "vesszük rá" a fát, hogy felvegye a kívánt alakzatot. A lehajló ágakon keletkező hajtásokat folyamatos visszametszéssel sűrítjük, így alakulnak ki azok a "lombpamacsok", amik az alakfa igazi díszei és jellegzetességei.

Szakértő segítsége nélkül az összes műveletet persze elég nehézkes kordában tartani, főleg ha a károkozók és az időjárás elleni védelemre is alaposan fel akarunk készülni, másrészt a türelem is könnyen elfogyhat, márpedig egy alakfát nem olyan egyszerű félretenni, mint egy kisméretű szobai bonsait. Aki úgy érzi, hogy nem lesz elég lelkiereje a hosszadalmas műveletsorozathoz, természetesen "készen" is vásárolhatja a növényt (erre hazánkban is van mód), és talán jobban is teszi, ha ezt választja - bár a pénztárcáját nem fogja kímélni a döntés. Az igazi "nagybani bonsaiozás" viszont nem erről szól, hanem magáról a kitartó munkafolyamatról, egyszóval arról, hogy mégsem csak "gondot ád" a fa nevelése, hanem örömöt is. Azon mindenesetre ne lepődjön meg senki, ha belekezd a nagy alakító hadműveletbe, és kis idő múltán azon kapja magát, hogy mással sem törődik - ennek a szenvedélynek a kapcsán csak fanatikusokról és kívülállókról lehet beszélni, a műkedvelőknek nem terem babér.